<span class="s1">Mi az a méheltávolítás?</span><span class="s1"></span>
A méheltávolítás (vagy szakkifejezéssel élve, hiszterektómia) a méh teljes eltávolítását jelenti. Ennek során ma már rutinszerűen, megelőző jelleggel eltávolítják a petevezetéket is (jóindulatú betegségeknél is), hogy csökkentsék a rosszindulatú petefészek-daganat rizikóját is.
<span class="s1">Mikor van szükség méheltávolításra?</span>
Méheltávolítást rendellenes vérzés, vagy kismedencei térfoglalást okozó jóindulatú izomdaganatok, miómák miatt végezhetnek. Ilyen esetekben a méhet akkor célszerű eltávolítani, ha az érintettnek már van gyereke. Ha még nincs, akkor az első választandó eljárás a miómák eltávolítása, a méhet pedig csak akkor távolítják el, ha a beavatkozás nem vezet eredményre.
A méh és a méhnyak rosszindulatú betegségei és rákmegelőző állapotai miatt is végezhető méheltávolítás. Ezekben az esetekben szükség lehet úgynevezett radikális hiszterektómiára, vagyis kiterjesztett méheltávolításra is. Méhnyakráknál nem feltétlenül van szükség a méh eltávolítására: ha valaki még szeretne gyereket, akkor lehetőség lehet arra is, hogy csak a méhnyakat távolítsák el. Ha azonban nem, akkor radikális méheltávolítás történik, amely során a kismedencei nyirokcsomókat is eltávolítják. Rákmegelőző állapot lehet a méh nyálkahártyájának kóros megvastagodása is (ezek különböző mértékben alakulhatnak át rosszindulatú elváltozássá) - itt sem minden típusánál kell azonban a méhet azonnal eltávolítani.
A méheltávolítás akkor is szóba jön, ha az érintettnek annyira erős vérzése van, hogy nem lehet gyógyszeresen vagy más módon kezelni. Fertőzés és krónikus kismedencei gyulladás is indokolhatja a méh eltávolítását, de lehet ok a súlyos endometriózis is. A méheltávolítás speciális esetét képezi, ha szülés után, a császármetszésnél uralhatatlan vérzés lép föl. Ez az úgynevezett atonia uteri, amely azt jelenti, hogy a méh szülés alatti vagy utáni elernyedésekor dőlni kezd belőle a vér.
Ugyancsak szükség lehet hiszterektómiára, ha a méh előesik a hüvelyen keresztül. Utóbbi azt jelenti, hogy a méhnek, amely valójában egy nagyon kicsi szerv, meglazulnak a kötőszöveti rostjai (amelyek a helyén tartják), majd elkezd kiesni a hüvelyen keresztül.
<span class="s1">Milyen gyanú esetén van szükség rá?</span><span class="s1"></span>
Rendellenes vérzés esetén szövettani mintavétellel igazolva történhet méheltávolítás. Vannak olyan problémák is, amelyeknél a méheltávolítás csak akkor jön szóba, ha a kezelés másképp nem megoldható, nincsenek más alternatívák. Például a rendellenes, erős vérzéseket megpróbálják megszüntetni az endometrium (a méhet bélelő szövet, más néven méhnyálkahártya) hiszteroszkópos (méhtükrözéses) eltávolításával, vagy méhen belüli fogamzásgátló eszköz felhelyezésével. Az erős vérzéseket ezek is csökkenthetik. A méh hüvelyi előesését szintén megpróbálják hüvelybe helyezhető eszköz fölhelyezésével megszüntetni, a méhet annak segítségével visszahelyezni. A miómákat intervenciós radiológiai eljárásokkal meg lehet próbálni kezelni. Vannak olyan esetek is, amelyeknél gyógyszeres kezelések is alternatívát jelenthetnek. Ugyanakkor ha valaki már nem akar gyereket, a panaszok komolyak, a helyzet pedig nem javul, akkor a méheltávolító műtét jelenthet megoldást.
<span class="s1">Hogyan végzik a méheltávolítást?</span>
A méheltávolítás minden formáját mély altatásban végzik. A szervet egyszerűbben és kiterjesztett műtéttel távolíthatják el, attól függően, hogy milyen okból van rá szükség. Előbbi megoldást alapvetően jóindulatú betegségeknél választják, illetve rákmegelőző állapotoknál, a másik típust rosszindulatú daganatoknál. Az is a konkrét esettől függ, hogy a méhet a méhnyakkal együtt távolítják-e el, vagy pedig csak a méhtestet vágják le a méhnyakról. A méhet a méhnyakról akkor elég csak levágni, ha a betegség jóindulatú és a méhnyakban nincs elváltozás. A műtét során eltávolított szerv szöveteit minden esetben elküldik szövettani vizsgálatra. Ha eleve rosszindulatú elváltozás miatt végzik a műtétetek, akkor a nyirokcsomókat is rutinszerűen eltávolítják.
A méheltávolítást alapvetően négyféle módon lehet elvégezni: hüvelyi úton, hasi úton, laparoszkóppal és robottal (ez a da Vinci robotsebészet). Utóbbi Magyarországon nem fellelhető, nálunk nem operálnak robottal. Az, hogy mikor melyik megoldást választják, mindig a műtét indikációjától függ, mindegyik módszernek van ugyanis előnye és hátránya is. Vannak kifejezett javallatok, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy például hasi vagy hüvelyi operációra van-e szükség.
Méheltávolítás hasi úton
A hasi megoldás akkor bevett formája a méheltávolításnak, ha a beteg laparoszkópos vagy hüvelyi méheltávolításra nem alkalmas. Erre az van hatással, hogy az érintettnek korábban milyen műtétjei voltak: ha például sok hasi műtétje (vagy akár császármetszése) volt, akkor feltételezhetően vannak olyan összenövései, amelyek megnehezítik a laparoszkópos operációt, illetve az operáció alatti és utáni szövődmények miatt kockázatossá teszik azt. Emiatt ilyenkor a has felnyitására van szükség. Ugyancsak ez a megoldás (vagy a hüvelyi) lehet indokolt akkor, ha valakinél valamilyen társbetegség miatt problémát okozna a hasi nyomás fokozása (laparoszkópnál ez történik).
Méheltávolítás hüvelyi úton
A hüvelyi méheltávolítás már szült nőknél a lazább szövetek miatt könnyebben kivitelezhető beavatkozás. Viszont ez a megoldás még nem szült nőknél nem alkalmazható (ilyenkor a hüvely lehet annyira szűk, ami a méh eltávolítását lehetetlenné teszi). A hüvelyi méheltávolítás rizikója kisebb, mint egy hasi műtétnek, ahol még a sebgyógyulás zavarával is számolni kell.
Méheltávolítás laparoszkóppal
A laparoszkópos megoldás (ennél csak milliméteres, maximum egy centis nyílások keletkeznek) akkor jó, ha a méh hüvelyi úton nem távolítható el, de a felépülési időt gyorsabbá akarják tenni, illetve csökkenteni akarják a sebszövődmények rizikóját (ennek kockázata ilyenkor 70 százalékkal kisebb). Ma ez a preferált eljárás annak ellenére, hogy a műtéti ideje hosszabb. Ehhez a megoldáshoz nagyon jól képezett csapatra van szükség, a beavatkozás komoly teammunka.
Méheltávolítás robottal
A robot asszisztált méheltávolító műtét mindenképp drágább, mint a laparoszkópos, itthon nem is elérhető. A robotos operációnál az orvos egy szobában ül, onnan külső eszközökkel irányítja a robot karjait, úgy végzi el a méheltávolítást. Itt nincs szükség olyan jellegű csapatra, mint a laparoszkópos műtétnél, a technikai megoldások és a 3D-s képalkotás mindent megkönnyít, biztonságossá és ergonomikussá tesz. A végeredmény persze ugyanaz, mint a laparoszkópos megoldásnál, csak a kivitelezés egyszerűbb.
<span class="s1">Mennyi időt vesz igénybe?</span><span class="s1"></span>
A laparoszkópos és a robotos méheltávolítás tovább tart, mint a többi megoldás, a hüvelyi pedig rövidebb a hasi típusnál. Időben kifejezve ez minden esetben 60-80 percet jelent, eltérések csak ezen belül vannak. A kiterjesztett méheltávolítás persze tovább tart: ez esetben a műtét 2-3 órás (az operáció hosszát nagyban befolyásolja a műtét alatti szövődmények előfordulása is).
<span class="s1">Hogyan lehet felkészülni a méheltávolításra?</span><span class="s1"></span>
A méheltávolítás mindig szövettani diagnózissal indul, tehát tudják, hogy a beteget pontosan mi miatt operálják. Ha rendellenes vérzés az ok, akkor abból is mintát vesznek, és az alapján döntenek a méheltávolítás típusáról. A műtétet megelőzően végeznek laborvizsgálatokat és EKG-t, meghatározzák a vércsoportot, nézik a vér ellenanyagait, ha pedig szükséges, tesznek félre az operációra vért is. Ha társbetegségek is vannak, akkor teljes kivizsgálásra van szükség. Az altatás előtt szükséges az aneszteziológiai vizsgálat is. A műtétre úgy kell érkezni, hogy a beteg éjfél után már nem evett és nem ivott semmit.
<span class="s1">Mire kell figyelni a méheltávolítás után?</span><span class="s1"></span>
A hüvelyi méheltávolítás után általában 3-4 napos kórházi tartózkodásra van szükség, míg a hasinál 4-5 naposra, a laparoszkóposnál pedig általában 1-3 naposra. A betegek thromboprofilaxist (véralvadásgátló kezelést) kapnak, amellyel az esetleges trombózist lehet megelőzni.
Hüvelyi méheltávolításnál az érintettek 10-12 nap után vissza tudnak térni a hétköznapokba, korábbi életmódjukat egyből folytatni tudják, míg a hasi megoldásnál hosszabb idő, nagyjából 6 hét kell a felépüléshez. Laparoszkópos méheltávolításnál 12-15 nap után lehet újra munkába állni, visszatérni a normál életmódhoz. A varratszedésre a műtét után 7-10 nappal kerül sor.
A kontrollvizsgálatok időzítése attól függ, hogy a méheltávolításra milyen okból volt szükség. Ha rosszindulatú betegégről volt szó, akkor szoros megfigyelés javasolt. A műtét után hat héttel mindenképpen végeznek olyan kontrollvizsgálatot, amelynél már ismerik a szövettani eredményt (ez nagyjából a műtét után két héttel készül el). Ennek ismerete még az egyszerűbb eseteknél is fontos, mert ugyan kis eséllyel (csak 1 ezrelékről beszélünk), de még egy jóindulatú izomdaganatot (miómát) tartalmazó méh eltávolításakor is kiderülhet, hogy van benne rosszindulatú tumor is - ilyenkor további kezelésre lehet szükség.
<span class="s1">Jár vele fájdalom?</span><span class="s1"></span>
Mivel a műtétet altatásban végzik, direkt fájdalom nem jár vele, a gyógyulás idején viszont értelemszerűen jelentkezhetnek fájdalmak, amelyeket gyógyszeresen lehet csillapítani. A legkisebb fájdalom a hüvelyen keresztüli operációnál jelentkezik, utána a laparoszkópos, majd a hasi megoldás következik.
<span class="s1">Milyen szakorvos végzi a méheltávolítást?</span><span class="s1"></span>
A méheltávolítást szülész-nőgyógyászok, nőgyógyászati daganatsebészek végzik. Az altatásról aneszteziológus szakorvos gondoskodik.
<span class="s1">Milyen szövődményi lehetnek?</span><span class="s1"></span>
Mint minden műtétnek, a méheltávolításnak is lehetnek szövődményei. Történhet vérzés és bélsérülés, húgyvezeték-sérülés vagy hólyagsérülés. Ha szükséges, akkor ezeket társszakmák bevonásával kell ellátni.
A laparoszkópos megoldásnál a minimális nyílások miatt kisebb a sebszövődmények rizikója, ugyanakkor a húgyvezeték vagy a húgycső sérülése kétszer gyakoribb, mint a hagyományos hasi méheltávolításnál. N
agyon ritka, de súlyos szövődmény a sipolyképződés lehet, amely inkább csak akkor fordulhat elő, ha volt valamilyen bél- vagy hólyagsérülés.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Horányi Dániel szülész-nőgyógyász, nőgyógyászati daganatsebésznek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Olvasd el aktuális cikkeinket!
Klímaválság: bíróságon küzd a fennmaradásáért kilenc apró szigetország
A hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság hétfőn megnyitotta kéthetes tárgyalássorozát az országok éghajlatváltozással kapcsolatos jogairól és felelősségéről. Ennek keretében több kis szigetország a nagy szennyező országok felelősségre vonását követeli.
Orvosmeteorológia
Fronthatás:
Nincs front
Maximum:
+4 °C
Minimum:
+0 °C
Az ország nagyobb részén borult, párás idő várható. Szitálás, esetleg gyenge eső előfordulhat. A légmozgás döntően gyenge vagy mérsékelt marad. Késő este is döntően 0 és +5 fok közötti értéket mérhetünk. Ami az orvosmeteorológiai helyzetet illeti, jelentős fronthatás nem valószínű.
