Ne dobjuk el a betegtájékoztatót!
A gyógyszerek dobozában lévő betegtájékoztató nagyon fontos információkat tartalmaz - szerencsére ma már ezek elérhetőek az interneten is, például itt, a HáziPatika.com oldalán . Ennek átolvasására még akkor is szükség lehet, ha a beteg már évek óta szedi ugyanazt a gyógyszert és jól ismeri az adagolását. Egyszer talán meg kell nézni, hogy lehet-e a készítményt egy másik gyógyszerrel együtt alkalmazni, vagy hogy mi a teendő egy-egy adag elhagyása vagy véletlen túladagolása esetén. Ha nem fogy el azonnal a készítmény, akkor tanácsos a dobozát is megőrizni, hiszen azon van feltüntetve a felhasználhatóság időtartama és esetleg az orvos által javasolt adagolás is. Vannak olyan gyógyszerek, amelyeknél nemcsak a lejárati idő, hanem a felbontás időpontja is számít, ezeknél rá kell írni ezt a dátumot.
Fontos tudnivaló, hogy a gyógyszerek csomagolásán szereplő szavatossági idő csak akkor érvényes, ha betartjuk a helyes tárolás szabályait.
Tárolási módok
A különböző gyógyszereknek más és más lehet a helyes tárolási módja, ez mindig szerepel a betegtájékoztatóban. A legtöbb gyógyszernél "száraz, hűvös, fénytől védett helyen" való tárolást írnak elő. Ez praktikusan lehet például az éléskamra polcán tartott, jól záródó doboz. Sokan tartják a gyógyszereket a konyhában vagy a fürdőszobában, de ez azért nem helyes, mert ezekben a helyiségekben a legmagasabb a páratartalom és általában ezek a legmelegebbek is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha az adott gyógyszer hűtést nem igényel, akkor a 15-25 Celsius fok, vagyis a normál szobahőmérséklet felel meg a tárolásukra. A hűvös helyen tárolandók 5-15 fokos hőmérsékletet igényelnek, azokat pedig, amelyeket hűteni kell, a hűtőszekrény 2-8 fok közötti hőmérsékletén kell tartani. A hűtőben is ajánlatos egy nedvességtől, fénytől zárt műanyag dobozban tartani a gyógyszereket, és lehetőleg ne az ajtóban, mert a nyitogatás miatt ott ingadozik leginkább a hőmérséklet. Arra figyeljünk, hogy fagyasztóba ne tegyünk gyógyszert, illetve a hűtő azon részébe, ahol a túlhűtés miatt jegesedhet - az ugyanis tönkreteheti a hatóanyagot!
Veszélyben a gyerekek!
A színes drazsék, kapszulák, gyöngyszerű készítmények, a parányi adagolókanalak stb. nagyon vonzóak a kisgyermekek számára, így sajnálatosan gyakoriak a gyógyszermérgezéses gyermekbalesetek. A gyógyszereket a gyermekek által el nem érhető helyen kell tartani, még azokban a háztartásokban is, ahová csak vendégként jön gyerek! Nem egyszer fordult már elő, hogy a látogatóba érkezett unoka megkóstolta a nagyi gyógyszereit, életveszélyes mérgezést szenvedve el. A szívbetegek digitálisz-készítményei például nagyon veszélyesek, hiszen még a felnőtt beteg számára is gondosan körülhatárolt az adagolásuk, a kicsik szervezetében pedig azonnali mérgezést, nehezen kontrollálható szívritmuszavart, olykor szívmegállást okozhatnak. Hasonlóan kiszámíthatatlan a hatásuk a vérnyomáscsökkentőknek és a nyugtatóknak, altatóknak is a gyermek szervezetére.
Ha el/megromlott
A lejárt szavatosságú, vagy a nem megfelelően tárolt gyógyszerek elromolhatnak, vagyis megváltozhat a küllemük, például a cseppek, oldatok zavarossá, opálossá válnak, az aljukon kicsapódott üledék jelenhet meg, a tabletták felpuhulnak, foltossá válnak vagy megsárgulnak, barnulnak, a kapszulák megsérülhetnek, elengedve a beltartalmukat, a kúpok felszínén kristályos réteg jelenhet meg, a krémek folyóssá, avas szagúvá, túrós állagúvá válhatnak. Előfordul azonban olyan is, hogy szemmel nem látható a minőségromlás, mégis, a készítmény hatékonysága nem megfelelő, vagy például egy krém bőrirritációt okoz. Ezért nagyon fontos, hogy a lejárati időn túl lévő gyógyszereket már ne használják fel.
Ez is érdekelhet
Szemétbe dobni, lefolyóba önteni ezeket azonban nagyon veszélyes a környezetre, ezért a szakemberek arra kérik a felhasználókat, hogy a lejárt szavatosságú gyógyszereket vigyék el bármelyik gyógyszertárba, ahol az országos begyűjtő hálózat segítségével összegyűjtik ezeket, és a veszélyes anyagokat megillető gondossággal semmisítik meg.
