Amikor felmerül a császármetszés lehetősége, jellemzően a nők első kérdései között szerepel az, hogy mekkora heg marad majd hátra a beavatkozás után, mennyire fog látszani a vágás helye. Ez persze sok mindentől függ, az egyéni sebgyógyulási hajlam mellett az orvos kézügyességén, a vágás elhelyezkedésén és azon, milyen körültekintően ápoljuk a sebet. (Ennek lépéseiről bővebben alább írunk.) Ennél is fontosabb azonban megérteni, hogy a sebgyógyulás ez esetben nem csupán a bőr felszíni rétegeit érinti.
A császármetszés során a bőrrel együtt összesen 10 réteget vág át az orvos, köztük a bőr alatti zsírszövetet, egy vastag kötőszövetes réteget (fascia), a hashártyát, a húgyhólyag és a méhtest közötti redőt és a méhizomzatot is, hogy kiemelhesse a magzatburkot, benne a babával. Miután ellenőrizték, hogy valóban kiürült-e a méh ürege, a hasfalat rétegenként elkezdik összezárni. Vagyis a sebgyógyulás ez esetben nemcsak annyiból áll, hogy a bőr újra összeforr, az alatta lévő rétegeknek is a helyükre kell rendeződniük ahhoz, hogy minden visszaálljon az eredeti (vagy azt megközelítő) állapotba. Így talán nem is annyira meglepő, miért tartják úgy, hogy míg a hüvelyi szülés utáni felépülés alsó hangon 4-6 hétbe telik, a császármetszés utáni teljes gyógyulás ennél lényegesen hosszabb időt vesz igénybe, akár fél-egy évbe is beletelhet, amíg a mélyebb rétegek is teljesen regenerálódnak.
Így ápoljuk a császáros sebet
- Tartsuk tisztán! Nagyon fontos, hogy a friss műtéti sebet mindig tisztán tartsuk. A felépülés első heteiben a legnagyobb az elfertőződés veszélye, ezért ilyenkor kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy semmilyen szennyeződés és kórokozó ne juthasson a seb közelébe. Mindennap óvatosan tisztítsuk meg vízzel, majd szárítsuk meg, és rendszeresen cseréljük rajta a kötést is, egészen a varratszedésig - mielőtt felhelyeznénk az új kötést, a vágás környékét sebkezelővel ajánlott ecsetelni. A gyógyulás időszakában kerüljük a hosszas kádfürdőzést, helyette csak egy gyors zuhanyt vegyünk, mert a felázott seben át könnyebben utat találnak a kórokozók a szervezetbe.
- Ellenőrizzük rendszeresen! A császármetszést követő első napokban természetes, hogy a vágás duzzadt, hurkás, csomós, sőt akár véraláfutásos is lehet. Ezt követően azonban beindulnak a gyógyulási folyamatok és a heg lassan összeforr, ám a vágás vonalának akár egy évre is szüksége lehet ahhoz, hogy halványodni kezdjen. A kötéscserét ne kapkodjuk el, mindig szánjunk időt arra, hogy alaposan megnézzük, hogyan gyógyul a seb. Ha azt látjuk, hogy a heg napokkal, hetekkel a műtétet követően is piros, duzzadt, meleg, érintésre fájdalmas, vérzik, váladékozik, netán részben szétnyílt, emellett belázasodunk, mihamarabb forduljunk orvoshoz, ezek ugyanis a sebfertőződés jelei.
- Mozogjunk, de csak kíméletesen! Nem véletlen, hogy a beavatkozást követően a kórházi ápolók is arra biztatják a frissen császározott anyukákat, hogy minél hamarabb álljanak fel, tegyenek pár lépést, azaz mozogjanak. Egyrészt a kisbaba mellett nem sok idő jut arra, hogy az anyukák mozdulatlanul feküdjenek, másrészt a könnyű mozgás, a séta a regenerációt is elősegíti. A vérkeringés felpörgetése ugyanis hozzájárul a gyorsabb felépüléshez, fekvő helyzetben azonban a keringés óhatatlanul lelassul. Fontos ugyanakkor, hogy ne terhelje túl magát a frissen műtött kismama, a sebgyógyulás időszakában kerülni kell például a nyújtózkodást, a hajolgatást és a rázkódással járó mozdulatokat, valamint a nehéz súlyok emelgetésével is óvatosnak kell lenni - a baba súlyánál nehezebbet nem ajánlott emelnie az anyának. A legjobb mozgásforma ilyenkor a séta, ezt a kórházban és később otthon is érdemes minél többször beiktatni a napirendünkbe.
Amikor túl jól megy a sebgyógyulás
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A sebgyógyulásért a rugalmas kollagénrostok felelősek, amelyek egyfajta természetes ragasztóként állítják helyre a sérüléseket és vágásokat, ám előfordulhat, hogy néha túl "jól" végzik a munkájukat, és a normál szövetekkel is összekapcsolódnak, úgynevezett hasűri összenövéseket okozva a mélyebb rétegekben. Ezek kívülről láthatatlanok, ám bizonyos idő (akár évek) elteltével kisebb-nagyobb tüneteket okozhatnak, attól függően, hogy mekkora kiterjedésűek, és érintik-e a belső szerveket. Az összenövésekre felhívhatja a figyelmet a hegvonalon látható duzzanat vagy bemélyedés, a túlérzékeny bőr, a hegviszketés (ha 1-2 héttel a műtét után is fennáll), a testtartás megváltozása, de az emésztési panaszok, a vizelettartási problémák, a menstruációs zavarok és az ismeretlen eredetű, krónikus fájdalom hátterében is állhat ez a probléma. Szerencsére van mód arra, hogy fellazítsuk az összenövéseket, ezzel elkerüljük, hogy komolyabb problémát okozzanak - ebben lehet segítségünkre a hegmasszázs, melyet az ujjainkkal vagy egy száraz kefével is végezhetünk, miután lejött a var a sebről. A már kialakult összenövések kezeléséhez viszcerális terápiában jártas manuálterapeutát, gyógytornászt érdemes felkeresni, így nagyobb eséllyel kerülhetjük el azt, hogy műtéti úton kelljen eltávolítani azokat.
Az anyák sem mindig tudják, mire számíthatnak
Bár ma már rengeteg megbízható forrásból származó információ elérhető pár kattintással az interneten a császármetszésről és a felépülésről, így is számos olyan tényező merül fel a gyógyulás során, amely váratlanul éri a császáros anyukákat. Ez nem is meglepő, hiszen egyénileg is változó, ki milyen gyorsan regenerálódik és milyen nehézségekkel találja szemben magát a gyermekágyas időszakban egy frissen műtött hasi sebbel. Az alábbiakban két anyuka osztja meg a tapasztalatait.
"A dúlámmal és egy császáros barátnőmmel is sokat beszélgettünk arról, mi várhat rám egy esetleges császármetszésnél, de hiába tudtam, hogy nem lesz könnyű, váratlanul ért, amikor ez beigazolódott. Miután hazajöttünk a kislányommal, az első pár hétben csak fel-alá sétálgattam a lakásban, amikor tudtam, nagyobb távokra gondolni sem mertem, hiszen minden egyes köhintés vagy tüsszentés hatalmas kínokkal járt. A babát sem tudtam túl sokáig tartani, de ezen nem aggódtam, mert arra gondoltam, így legalább a férjemnek is van lehetősége kötődést kialakítani a picivel. A főzést és a takarítást is magára vállalta, így én a pihenésre és a gyógyulásra koncentrálhattam. Három héttel a műtét után azonban úgy éreztem, már réges-rég jól kellene lennem. Folyton az járt a fejemben, hogy a császáros barátaim, ismerőseim ilyenkorra már teljesen felépültek, ezért próbáltam visszarázódni a mindennapokba: gyakrabban sétáltam el a boltba és vissza, de nagyon frusztrált, hogy még mindig volt egy kis diszkomfortérzésem. Végül beletelt egy pár hónapba, amíg teljesen rendbejöttem, de visszanézve már tudom, hogy túlságosan türelmetlen voltam magammal szemben. A férjem és az orvosom is folyton emlékeztetett rá, hogy egy nagy műtéten estem át, de akkoriban meg sem hallottam, amit mondtak. Ma már úgy látom, időt kell adni magunknak, és hallgatni a testünkre - idővel mindenki újra erőre kap" - tanácsolja Alison , aki a brit St. Thomas kórház alapítványának mesélte el a császáros szülés utáni felépülését.
"A második kisfiamat sürgősségi császármetszéssel hoztam világra, ami egészen más élmény volt, mint az első, természetes szülésem. A dúlám készített pár fényképet a műtőben, de ezeket sokáig nem mertem megnézni - amikor aztán hónapokkal a szülés után mégis a kezembe akadtak, teljesen elhűltem. A képek láttán realizálódott bennem, hogy valóban egy nagy hasi műtéten estem át. A hegemet sokáig meg sem mertem érinteni, valahogy olyan furcsa érzés volt, ráadásul az első napokban hasogatott, máskor pedig mintha teljesen érzéketlen lett volna. (Az orvosom persze megnyugtatott, hogy ez teljesen normális, elmúlik majd, és szerencsére így is lett.) Miután hazamentünk, hamar megtanultam, hogy a kis hegvonal mágnesként vonzza a baleseteket, a nagyobbik fiam rendszeresen eltalálta azt a pontot, ahol a legjobban fájt, és a kicsi is belemart egyszer-kétszer. A műtét után hónapokkal is azt éreztem, mintha állandóan útban lenne a hegem. Arról nem is beszélve, hogy valahogy mindig minden akkor esett ki a kezemből, amikor nem volt szabad hajolnom, ezért hamar meg kellett edzenem a lábujjaimat, hogy a kisebb tárgyakat valahogy fel tudjam venni a földről, amikor egyedül vagyok. A nevetés, köhögés és tüsszentés okozta fájdalmakat egy hasamra szorított párnával próbáltam csillapítani, több-kevesebb sikerrel. Hason alvóként alig vártam, hogy a szülés után újra elterülhessek az ágyban, arcomat a párnámba fúrva, de ezt is el kellett halasztanom, mert a műtét után 4 hónappal még mindig kellemetlen érzés volt hason feküdni. De azért akadtak mókás pillanatok is, a férjem például ízelítőt kapott a jövőbeli, 80 éves énemből, amikor jajgatva kászálódtam ki-be a kocsiba, vagy álltam fel az ágyból, a kanapéról" - számolt be tapasztalatairól Ashley a Motherly portálnak írt cikkében.
